A milliárdosok szigetére özönlenek a magángépek, és egyre inkább teret hódítanak az új repülőterek.
A nyári utazási láz után ismét itt a főszezon, ami nem más, mint a repülőtéri várakozások újabb kötelező fázisa azok számára, akik egzotikus tájakra vágyakoznak. A légiközlekedés forgalma már elérte a járvány előtti szinteket, és a légitársaságok a tehetős utasok zsebében keresik a profitot. Eközben a repülőgépgyártók nem tudják tartani a vállalt határidőket, míg Szingapúr, Törökország és az Öböl-államok tempósan építik meg új légikikötőiket.
A D 212-es út csendesen kanyarog a dombos St. Barth szigetének festői táján, a Karib-tenger egyik titkos gyöngyszemén, amelyet a gazdagok nem véletlenül választottak kiváltságos nyaralóhelyükül. Amikor felérek a dombtető csúcsára, kérvén a helyi idegenvezetőt, hogy álljon meg egy pillanatra a Minivel. A látvány lélegzetelállító: Madonna és Sylvester Stallone impozáns birtokai messziről felbukkannak, míg a tenger mély kékje csillog a napfényben. Szemben velem a világ egyik legexkluzívabb szállodája, az Eden Rock, jobbra pedig ott áll annak a hangstúdiónak az egyemeletes épülete, ahol Mick Jagger gyakran alkotott.
Előttem terül el a gazdagság szimbóluma, a Nikki Beach, ahol a világ legelőkelőbbjei ünnepelnek. Szilveszterre már bőven egymillió forint feletti összeget kérnek el egy asztalért - igaz, a selymes homok és az exkluzív környezet vonzereje megkérdőjelezhetetlen. De ne feledjük, a pezsgőért külön díjat kell fizetni, ami súlyos százezrekben mérhető.
Errefelé a milliomosok világa elevenedik meg, hiszen a szigeten található villák száma egy négyzetkilométerre vetítve a legmagasabb a Földön. Gustavia kikötőjében a világ legimpozánsabb jachtjai ringatóznak, hiszen mély merülésük miatt nem tudnak beállni a tipikus francia hangulatú faluba. A kisváros nevét III. Gusztáv svéd király után kapta, aki 1784-ben birtokba vette a szigetet, habár 1878-ban utódai jókora összegért visszaadták azt a franciák számára.
Sokak számára tehát a kisrepülőgép marad, ebből azonban akad bőven, s nemcsak errefelé, hanem szerte a világon. Ahogy folyamatosan nő a milliomosok száma úgy van több magángép is, szám szerint több mint 22 ezer. St. Barth (a franciák Saint Barthélemynek hívják) azonban a legnehezebben megközelíthető repülőterek egyike a világon. Ezt magam is érzékelem, mert a gépek egymást igen gyakran követve a dombtető felől közelednek, majd hirtelen buknak alá a lejtősen épített kifutópályára - ami pontosan belefut a tengerbe. Hajmeresztő az egész. Ennél veszélyesebbnek csak a nepáli Tendzing-Hillaryt tartják (korábban Luklának nevezték), ahová kis gépekkel, az alig fél kilométeres kifutóra főleg a hegymászókat szállítják.
Ugyanígy van ez a közeli, de világhírű St. Marteen (Saint Martin) szigetének hírhedt repülőtere mellett a Maho Beachen is, ahol viszont hatalmas utasszállítók zúgnak el pár méterrel a fürdőzők feje felett. A türkizkék tengerből kiálló földdarabok Dominikától Venezueláig félkört alkotnak, itt vannak Földünk legszebb homokos strandjai. A megannyi darabból álló szigetvilág a klímának köszönhetően olyan buja és színes, hogy kevés hozzá hasonló van a világon, ráadásul a Karib tenger valószerűtlenül kék és állandóan kellemes hőmérsékletű.
Miután javarészben mindenütt kiépült már a viszonylag fejlett infrastruktúra, a turizmus fejlődésének nincs különösebb akadálya. A rengeteg szigetből álló földi paradicsom légi kapuja St. Marteen vagy Saint Martin, a holland-francia fennhatóság alatt álló kétnyelvű terület, mert Európából és az Észak-Amerikából többnyire itt szállnak le a vakációzó vendégeket szállító repülőgépek. A turisták száma évente közel 3 millió, közülük egymillióan repülőgéppel érkeznek a kétnyelvű szigetre.
A nagy utasszállítók pilótái kizárólag speciális tanfolyam elvégzése és szimulátoros gyakorlás után kapnak engedélyt arra, hogy St. Maarten varázslatos szigetén landoljanak, hiszen ez a reptér különleges kihívásokat tartogat. Évente körülbelül 36 ezer leszállást bonyolítunk le, bár a gépek többsége kisebb méretű, amely a szomszédos szigetek között szállítja az utasokat. Az utóbbi időben azonban egyre gyakoribbá váltak a magánrepülők, hiszen a tehetős amerikai milliomosok így érkeznek, hogy aztán kisebb gépeken folytassák útjukat a környék titkos kis magánszigeteire.
Emlékeimben élnek Suzy Kartokromo szavai, aki korábban a Júliana Hercegnő Repülőtér marketing igazgatójaként tevékenykedett, és alaposan ismerte a környező légikikötők világát. Érdekes, hogy St. Maarten repülőterének nevét a későbbi holland királynő, Juliana után kapták, aki 1944-ben érkezett ide, de csupán 1948-ban koronázták meg. Végül 1980-ban lemondott a trónról, ami még különlegesebbé teszi a hely történelmét.
A magángépek forgalma az utóbbi években nem csupán a Karib-övezetben tapasztalható növekedésről szól, hanem különösen az Egyesült Államokban, ahol a magánflották körülbelül 60%-a található. Ezen kívül Brazíliában, Mexikóban és Kanadában is meglepően magas a magánrepülők száma, míg Kína ebben a tekintetben még a hátsó sorokban kullog. Jelenlegi becslések szerint a világon több mint 22 ezer magánjet szeli át az eget. Például Elon Musk büszkélkedhet négy saját repülőgépével, míg Jeff Bezos szinte minden nap igénybe veszi a légi közlekedés e luxus formáját. A ranglistán azonban Bezos csak az ötödik helyen áll, mivel évente körülbelül háromszáz alkalommal Max Verstappen Forma-1-es pilóta az, aki a leggyakrabban használ magángépet. A hírek szerint Mark Wahlberg színész is a közelében van ebben a versenyben. Érdekesség, hogy Kim Kardashian családja évente hat ezer tonna üzemanyagot fogyaszt el utazásaik során, ami figyelemre méltó számadat a magánrepülők világában.
A magángépek iránti kereslet növekedése mellett a repülés általános népszerűsége is új magasságokba emelkedik. Idén már több mint 5 milliárd ember száll fel repülőgépre, ami magában foglalja a rövid kiruccanásokat éppúgy, mint a világ egyik leghosszabb légi útját, a New York és Szingapúr közötti szinte 19 órás non-stop járatot. Ez a kihívás nem kis feladat elé állítja a Singapore Airlines-t, amely a rendkívüli távolságra egy különösen átformált A350-900-as típust vet be.
Szingapúr, mint Délkelet-Ázsia egyik legfontosabb elosztó központja, egyre hevesebb versenybe kezdett az utasokért, ami folyamatos repülőtéri fejlesztéseket indukál világszerte. Az Index híradása szerint Lawrence Wong, a szingapúri miniszterelnök bejelentette, hogy a Changi repülőtér bővítési munkálatai hamarosan megkezdődnek, és a projekt várhatóan 9 éven belül befejeződik. A fejlesztés célja, hogy évente 140 millió utast szolgáljanak ki, lehetővé téve az utasok számára, hogy több mint 200 különböző célállomásra repüljenek - ez pedig óriási bevételi lehetőségeket teremt a kis szigetország számára. Ázsia, mint piac, különösen ígéretes, és a légiközlekedést illetően is figyelemre méltó, hiszen az összes utas egyharmada ide érkezik, vagy innen indul útnak.
A Turkish Airlines például az ugyancsak új isztambuli repülőtérről - ahol 500 gépbeálló van, s itt épült fel a világ legnagyobb egy fedél alatti utascsarnoka - már 47 ázsiai célpontra tud eljutni. A magyarokat is érinti a fejlesztés, mert a téli hónapokban legalább 200 000 honfitársunk vállal távolabbi utazást az ázsiai régióban: a legnépszerűbb helyszínek Vietnam, Thaiföld, Bali és a Maldív szigetek. Márpedig a magyarok döntését alapvetően az befolyásolja, hogy Budapestről egy átszállással gyorsan és kényelmesen el tudjanak jutni a célországba.
A repülés valóban jelentős iparág, amit az IATA, a nemzetközi légiszállítás hivatalos szervezete is világosan tükröz. Az adatok szerint a légitársaságok nettó nyeresége tavaly már elérte a 23 milliárd dollárt, és az idei évben várhatóan megközelíti a 25 milliárdot. A trendek alapján a számok továbbra is emelkedni látszanak, feltéve, hogy nem akadályozza meg őket egy újabb világjárvány. Érdemes felidézni, hogy 2020-ban a légiforgalom drámai módon leállt, de alig négy év alatt a szektor sikeresen talpra állt.
A légitársaságok világában a verseny nem csupán az utasszám növeléséről szól, hanem a szolgáltatások színvonalának emeléséről is, különös figyelmet fordítva a business osztály népszerűsítésére. Tavaly a globális ranglista élén az amerikai Southwest Airlines állt, amely lenyűgöző 171 millió utast szállított. Külön érdekesség, hogy a Turkish Airlines flottája a legdinamikusabban fejlődők közé tartozik, jelenleg 467 repülőgépből áll, és az idei év végére az utasszámuk elérheti a 100 milliót. A jövőre vonatkozó előrejelzések szerint 10 éven belül a világ légi közlekedésében körülbelül 40 000 nagy utasszállító repülőgép fog repülni, aminek jelentős része, körülbelül 800 gép a Turkish Airlines flottáját fogja gyarapítani. Jelenleg körülbelül 24 ezer aktív repülőgép üzemel, és egy adott pillanatban körülbelül 8000 gép van a levegőben, amelyek több mint egymillió utast szállítanak. A légiközlekedés jövője tehát izgalmas lehetőségeket tartogat, és a légitársaságok folyamatosan törekednek arra, hogy a legjobbat nyújtsák utasaiknak.
Nyilvánvaló, hogy a repülőgépgyártókra egyre fokozódó nyomás nehezedik. Az európai piac éllovasa, a Boeing 770, idén új repülőgépeket fog üzembe helyezni, míg a problémákkal küzdő Boeing 600 várhatóan elmarad a tervezett számoktól. Nem meglepő, hogy a cég a kellemetlen balesetek, a légiügyi hatóságok által indított vizsgálatok és a munkavállalók negatív véleményei után igyekezett jelentős engedményeket tenni a dolgozóknak. Ennek az erőfeszítésnek köszönhetően született meg a nemrégiben aláírt megállapodás.
A pénzes utasok megszerzéséért ádáz harc tart, mert ez az igazán jövedelmező. Becslések szerint a business osztályra jegyet váltók az utasoknak körülbelül 12 százalékát teszik ki, ugyanakkor a légitársaságok nyereségének több mint 70 százalékát adják. Jelentősen hozzájárulnak még a profithoz a hűségprogramokkal összefüggésben a hitelkártya üzemeltetők, a hotelek és az autóbérlő cégek is.
Kiváló példa erre az idei párizsi olimpia és a németországi labdarúgó Európa Bajnokság, amelyek során a turizmus jelentős visszaesést szenvedett el. Az Air Canada például a nyári hónapokban a profitjának 51 százalékát veszítette el, míg az amerikai Delta légitársaság francia járatainak forgalma 70 százalékkal csökkent, ami legalább 100 millió dolláros veszteséget jelentett. Az Air France-KLM esetében ez a veszteség még drasztikusabb volt, elérve a 180 millió dollárt. Ennek hátterében egyértelmű okok állnak: a tengeren túlról érkező, gazdag, nyugalmat kereső vagy üzleti céllal utazó vendégek nem mertek repülőgépre ülni, tartva a két nagy sportesemény körüli felhajtástól és a hatalmas szurkolói tömegtől. A nyári hónapokban a megnevezett országok luxushotelei is komoly veszteségekkel szembesültek, forgalmuk olykor akár negyedével is csökkent. Pedig ez a szegmens tavaly már 140 milliárd dolláros bevételt produkált világszerte, míg a luxus turizmus ágazata összességében elérte a két billió dollárt!
Nem meglepő, hogy a szakértők úgy vélik, a jelenlegi 100 millió körüli utasforgalmat elérő vagy meghaladó hatalmas légikikötők hamarosan szűkösnek bizonyulnak. Éppen ezért az elkövetkező 10 évben nemcsak Atlantában, Dubaiban, Szingapúrban és Isztambulban építenek olyan modern repülőtereket, amelyek képesek fogadni akár 150 millió turistát, hanem az Öböl-országokban, Dallasban, Londonban, Tokióban és Denverben is hasonló fejlesztések várhatóak. Mindeközben a repülés által okozott környezetszennyezésről egyre kevesebb szó esik.
A XXI. század közepén, a teherszállítás kulcsszerepének köszönhetően valóban "hajózni kell" – de az emberek igényei miatt elengedhetetlen, hogy a levegőbe emelkedjünk is.
