A horkolás nem csupán zavaró hangjelenség; komoly egészségügyi kockázatokat is rejthet. Ha figyelmen kívül hagyjuk, a horkolás súlyosabb betegségekhez vezethet, amelyek kezelése elengedhetetlen. Érdemes tehát odafigyelni a jelekre, és szükség esetén szake
A horkolás kellemetlen következményei általában a hálótársakat sújtják intenzívebben, mint magukat a horkolókat. Azonban a horkolás során fellépő légzéskimaradások nem csupán az alvás minőségét rontják, hanem komoly egészségügyi kockázatokat is rejtenek magukban.
A horkoló hang a légutak lágy szöveteinek vibrációja révén keletkezik, amikor ezek az izmok alvás közben ellazulnak. Ekkor a garat nem marad megfelelően nyitva, ami különösen a hajlamos egyéneknél vezethet a légutak szűkületéhez vagy akár teljes elzáródásához. A levegő áramlása megmozdítja ezeket a lágy szöveteket, és így keletkezik a jellegzetes horkoló hang. Ez nem csupán zavaró tényező, főként a hálótárs számára, hanem komoly egészségügyi kockázatot is jelenthet, különösen, ha a horkolás során légzési szünetek lépnek fel. Ilyenkor az alvó hirtelen abbahagyja a horkolást, majd hangos horkantás közepette igyekszik levegőhöz jutni. Ezt a jelenséget alvási apnoénak nevezik – részletezte dr. Csóka János, a Fül-orr-gége Központ - Prima Medica vezető főorvosa, fej-nyak sebész.
A légzéskimaradás megszüntetése kizárólag a központi idegrendszer éber állapotában, egy úgynevezett mikroébredés során lehetséges. Ennek következtében az alvás minősége jelentősen romlik, a pihenés nem igazán valósul meg, és az érintett személy még elegendő alvási idő után is fáradtan ébred, nappali álmossággal küzdve. Ráadásul a légzéskimaradások következtében a vér oxigénszintje csökken, míg a szén-dioxid szintje emelkedik, ami adrenalint szabadít fel a szervezetben, így növekszik a vérnyomás és a pulzus is. Az alvási apnoéban szenvedő egyén éjszakánként kisebb fuldoklások sorozatán megy keresztül, ami komoly stresszforrást jelent a test számára. Ez a krónikus stressz pedig hosszú távon számos betegség kockázatát növelheti, például a:
Rövid távon az ilyen jellegű zavarok az éjszakai pihenésben komoly nappali következményekkel járhatnak. Ilyenek például a testi és szellemi kimerültség, a nehézkes ébredés, a nappali álmosság, a figyelemzavar, a libidó csökkenése, valamint különböző pszichés problémák, sőt, akár szívritmuszavarok is felléphetnek. Emellett fontos megjegyezni, hogy a megzavart alvás nemcsak az egyénre van hatással, hanem a hálótárs is érintett lehet a következményekben.
A horkolás és az alvási apnoé vizsgálatában kulcsfontosságú szerepet játszik a fül-orr-gégészet és a szomnológia. A fül-orr-gégész orvosi szempontból elemezheti, hogy áll-e fenn valamilyen anatómiai eltérés, mint például orrpolipok, orrsövényferdülés, vagy éppen orrkagylótúltengés. Emellett megvizsgálja a garat- és orrmandula megnagyobbodását, a nyelvgyök duzzanatát, valamint a gégefedő lazaságát, hogy szükséges-e sebészeti beavatkozás. A szomnológus ezzel szemben alvás közbeni vizsgálatok révén képes diagnosztizálni a légzési nehézségeket, felmérni azok súlyosságát, és ennek megfelelően terápiás javaslatokat tenni.
