Szülővárosába hozta vissza mindazt a kincset, ami a kezéből született, és ezzel életre keltette a múlt emlékeit.
A Csorvásról elszármazott, de oda gyakran hazajáró Bogárné Szőke Erika népi iparművész munkáiból nyílt szombaton "Mesélnek a Kárpát medence hímzései" címmel a Csorvásiak Baráti Társasága által szervezett kiállítás a városi művelődési házban. Bogárné Szőke Erika nemcsak Békés vármegye, az Alföld, hanem az ország más tájegységei, a Dunántúl, a Felföld és Erdély hímzőkultúráját is megjelenítette.
A Szénási-Bernáth Katalin irányítása alatt álló Hérics citeraegyüttes varázslatos, lélekemelő dallamai után a közönség figyelme a Bogárné Szőke Erika műveit bemutató kiállításra irányult, amelyet Pál Miklósné, a Békés Megyei Népművészeti Egyesület elnöke nyitott meg.
Bogárné Szőke Erika kreatív léleként tért vissza szülővárosába, hogy újra felfedezze a hely szellemét és inspirációt merítsen a régi emlékekből.
Ahogy említette, egy szívbemarkoló visszatérés tanúi lehetünk. Egy művész lép vissza azokra a helyszínekre, ahol gyermekkora és fiatalsága emlékei élik újra.
Erika hatvanöt évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Csorváson, majd huszonhét éves korában Békéscsabára költözött. Azonban a szíve mindig visszahúzta őt szülővárosába. Boldogan tért vissza, hogy magával hozza mindazokat a kincseket, amelyek az évek során a kezei között formálódtak. A paraszti kultúrába született, ahol édesanyja és nagyszülei hímzett és faragott munkáikkal gazdagították a családi örökséget. Erika is azok közé tartozik, akik mély érzelmi kötődést éreznek a népi kultúra iránt, és elhivatottan továbbviszik ezt a hagyományt, amely generációkon keresztül formálta életüket.
Pál Miklósné beszélt az alkotó pályafutásáról. 1999-ben kapcsolódott be a népi kézműves mozgalomba, előbb a békéscsabai Rozmaring Szakkörbe, majd a Békés Megyei Népművészeti Egyesületbe.
- A benne szunnyadó, majd kibontakozó tehetsége révén igazi alkotóművésszé vált. A hímzés lett a nagy szerelme a családján, a gyermekein kívül. Ezen keresztül fogalmazza meg gondolatait, érzéseit. Keze nyomán a holt anyag életre kel, és műalkotás lesz belőle. Erika megismerte a Kárpát-medence hímzőkultúráját, történelmi, néprajzi és érzelmi oldalát. Elmélyedt Békés megye gazdag hímzőkultúrájában is, de az ország valamennyi tájegységéről van ismeretanyaga. Három alkotócsoportot is vezet.
Pál Miklósné Aquinói Szent Tamás gondolatait idézve fogalmazta meg: "Aki a kezével dolgozik, az kézműves; aki pedig kézzel és ésszel is, az mester; de aki mindezek mellett a szívét is beleadja, az valódi művész." Erikára pontosan ez a megállapítás illik.
Bogárné Szőke Erika a sok csodát alkotó édesapját, és édesanyját említette, mint akiktől nagyon sokat tanult a kézművesség területén, valamint nagymamájának és nagynénjének is hálás a példamutatásért. Hudák Józsefné Julika tanította meg arra, hogy milyen érdekes a kézművesség, Dudás Istvánné a szövésre, a mezőberényi Kiszely Jánosné a szűcshímzésre, a dr. Illés Károlyné a hímzésre tanította meg.
