A világpolitika színpadán három meghatározó figura tűnik fel: Donald Trump, Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor. Mindhárman sajátos stílusukkal és politikai megközelítéseikkel formálják nemzeteik jövőjét és befolyásolják a globális eseményeket. Trump, az E
Trump egyáltalán nem a megszokott politikai figurák közé tartozik; nehéz is teljesen átlátni a személyiségét és cselekedeteit. De végső soron elegendő, ha Orbán megérti őt, hiszen ez a lényeg az ország szempontjából. Hasonlóképpen, Putyin sem egy hagyományos orosz cár vagy szovjet vezető, messze áll a Brezsnyevtől, Hruscsovtól vagy Sztálintól, és hála az égnek, nem is Gorbacsov. Őt sem tudjuk teljesen felfogni, de Orbán számára világos, és ez a legfontosabb Magyarország érdekében.
Ötletem sincs, hogy Orbán Viktor hogy tudott releváns személyiséggé lenni ennyi ennyire különböző eredettörténetű, nem szokványos poltikai vezető számára. A kínai és a török elnök is ebbe a sorba tartozik egyébként, sőt Merkel is, aki már a hatalmon kívül ugyan, de megadta a tiszteletet a magyar miniszterelnöknek. A hosszú ideig birtokolt hatalom és az ebből következő tapasztalat a legfőbb közös Orbán Viktorban és a többiekben. Trumpot a visszatérése emelte ebből a szempontból ebbe a körbe, Putyin és Hszi Csin-ping valószínűleg úgy gondolja az amerikai republikánusok kvázi dinasztiát alapítanak majd, ha JD Vance követi Trump-ot az elnöki székben. Ez végre olyan személyes és stabil hatalom megjelenését jelenti az USA-ban, ami a világ többi részén sokkal természetesebb, mint a nyugati demokráciák 4 éves ciklusai, amelyek már inkább destabilizálják a nyugatot. Végre van kivel tárgyalni.
Orbán Viktor "bármikor" felhívhatja ezeket az embereket, ami nyilvánvalóan azt tükrözi, hogy általában akkor cselekszik így, amikor a mondanivalója a másik fél számára is kiemelkedően fontos, sőt, gyakran még fontosabb is számára. Felfoghatatlan, hogyan alakult ki ez a helyzet, de ez a kapcsolatrendszer olyan lehetőségeket biztosít az országnak, amelyeket más módon sosem lehetne elérni a történelem folyamán.
Nyilvánvaló, hogy Trump számára rendkívül fontos egy olyan "tanácsadó" jelenléte, aki nemcsak a mondanivalója értékét emeli, hanem független az amerikai nézőponttól, valamint az amerikai belpolitikai és birodalmi érdekektől is. Az Obama-érából a republikánusok is sokat okulhattak, például azt, hogy érdemes figyelembe venni a bölcs szövetségesek véleményét, és nem szabad elárulni őket.
Putyin Budapest választása mögött nyilvánvalóan számos stratégiai ok húzódik meg. Ezzel a lépéssel Trump és Putyin egyértelmű üzenetet küldenek Zelenszkijnek és az ukrán népnek, ugyanakkor az EU számára is világos jelzés ez. Budapest, Magyarország és Orbán Viktor jelentős dicséretet kapnak ezzel a döntéssel. Az érintettek számára ez mindkét fél érdeke. Orbán ezzel egyre fontosabb szereplővé válik az EU reformfolyamatában, ami az oroszok és az amerikaiak számára is kulcsfontosságú lehet, feltéve, hogy a felek képesek visszatérni az üzletelésen alapuló világrendhez — ami, úgy tűnik, Putyin és Trump számára is nagy vágyálom.
